A Vampire esetében a "kezdő" szó elég furcsa. Ha már pl. Ifjakkal akarnak játszani, akkor is nagyon sokat kell tudniuk. Illik tudni legalább a Hagyományok mibenlétét, a Kamarilla működését, mit szabad, mit nem, hol szabad, hol nem , stb. Vampire esetében nem ajánlatos a fejesugrásos módszer, mert a figyelmetlen, felelőtlen, alul informált vértesó hamar kifekszik a napra...  

+én inkább arra hajtottam/hajtok, hogy személyes problémák adódjanak. Azok mellett nem fognak elmenni szótlanul és eltűnik az rpg-k rákfenéje, a mission is. A személyes dolgok által pedig szépen lassan belefolynak a nagyobb dolgokba.

Én nem az olyan szemétségre gondoltam, hogy valamit megoldanak aztán jön a bosszú. Az nekem sem tetszik.  

Hanem én az alapból a gonosz hosszáálásró beszélek. Persze ez kaland és csapatfüggő hogy mennyire is gonosz az a gonosz.  

Kezdőkkel én max egy két kisebb szivatást csinálnék, de semmi olyant ami elvenné a kedvüket. Hiszen akkor nem lenne több JK :azordog:

ez merőben igaz az egy rossz mesélő aki mindig arra hajt hogy a karakterek kifeküdjenek viszont már a csapdában elrejtett csapdában elrejtett csapda is gondott szokott okozni  

pedig csak a nem is oly ritka 4iq szinte kötelezi vezető pozíciós ellent az ilyesmikre:cumi:

de vedd azt is figyelembe hogy a kezdő karaktereknek kell egy kis idő amíg megszokja a világot főleg hogyha már ők sem játszottak egy jó ideje és egyébként már volt olyan hogy az egyik kakrakter felhúzott és addig csavartam a sztorit hogy amig jk-k ki nem fektették na az a rész tetszett:D

Hm... mielőtt végleg elbeszélnénk egymás mellett (mert valszeg vagy rosszul fogalmaztunk, vagy igen :D).  

A mesélő gördítsen akadályokat a játékosok elé (hiszen az teszi izgalmassá a játékot), de ha a gamerek kivédik, elhárítják, megoldják a problémát, akkor ne akarjon velük bosszúból kitolni. Valszeg ez nagyon egyértelmű volt, de gondoltam leírom, ha már itt vagyok :D .

Nem azt mondtam hogy ne legyen szorakoztató. De akkor is a KM miért legyen jófiú. Végülis ő a másik oldal. Legyen jó a kaland, élvezetes. De ez nem jelenti azt hogy ne legyen benne szenvedés, üldőzés, kegyetlenség. Mert ez is hozzá tartozhat. Persze akár az is lehet szenvedés ha valakinek a Teletabit (nekem az lenne) végig kellene néznie.

Azért ez kicsit erős :D. Egyébként tény, hogy nagyon sokan gondolják így - találkoztam már én is ilyen emberkével .  

A mesélő "feladata", hogy mindenki jól szórakozzon. A játékosok szórakozása pedig nem szabad, hogy a mesélő szórakozásának a rovására menjen .  

Ilyen szempontból szerencsés vagyok :). Az én csapatom nagyszerű playerekből áll (3 állandó gamer), akik nem esnek soha túlzásokba :) .

A KM nem azért van hogy pátyolgassa a karakterket. A KM a roszfiúkat képviseli és így az a feladata, hogy szivassa őket és pokollá tegyék a JK-k életét :D

Hasonló problémám van nekem is egy playerrel. Szeretném, ha játszana, de picit el van tájolódva. Bejött volna neki a Vampire, de mikor közöltem, hogy nálam mennyi a harc és a gyilkolás, akkor azonnal dobbantott, hogy neki akció kell :( . Így valszeg ő ki fog maradni a pár hónapon belül induló meséből :( .  

Minden játékost kiszolgálni elég nehéz, főleg, ha nem gondolnak bele, hogy a mesélő munkája messze a legnehezebb. Ezért jó, ha a sztori elején megbeszéljük, hogy nagyjából mire számítsanak, és így nem fog az történni, hogy a sztori szempontjából teljesen életképtelen karaktereket hoznak.

én mostanában kezdtem ujra a mesélést az alap sztorik ugy ahogy döcögnek még nekem is vissza kell szoknom a világba de az össze mesélés főleg kezdö karakterknél elég nagy kihivásokat okoz. mindenki vagy eleve szuper hősnek képzeli magát(ezeket a próbálokzásokat elég gyorsan letöröm:D)vagy rögtön embertelen szörnyetegnek képzelik magukat az erre jellemző mérhetetlen arogancival  

valaki tud valami tippet adni hogyan lehetne ezeket a problémákat kiküszöbölni hogy ne nagyon vesszitsék el a játék kedvüket?

Köszönöm kedves RedSign...  

Igazán kedves...  

De akkor sem sértődöm meg...

Max - Talán rossz körökben keresel játékosokat... :D ;)

mondjuk én nem vampireben, shadowrunban láttam ijet.  

Laza mosollyal visszaadom a karakter, s közlöm h újra alkotni.  

Szerencsére manapság jól összeszokott csapat játszik, akik nem 12 éves elképzelésem sincs a szerepjátékról stilusban csinálnak karit. Én mint mesélő egyébként mindig kihangsúlyozom. Előtörténetet csináljanak először, aztán jöhet a karakter alkotás többi része.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én egyre inkább azt tapasztalom, hogy mindenki a pontokkal foglalkozik a karakteralkotásnál, az előtörténetük pedig -almas...  

"Találkoztam egy vámpírral, persze valahonnan már hallottam róluk, ő meg megkérdezte, hogy akarom-e én meg akartam.."  

vagy:  

"Éjszaka találkoztam egy lénnyel, amint éppen táplálkozik ő hazakísért, elmondta, mi is ő, aztán megölelt..."

Igazából nem szoktam megadni előre semilyen információt a játékosoknak a történettel kapcsolatban - persze a történet helyén és idején kívűl -, inkább a kész karaktereiket illesztem be a történetbe... ...így sokkal inkább személyesnek érzik, hogy részt vegyenek az esemény(ek)ben...  

A karaktereket pedig általában kétséges helyzetben szoktam megismertetni egymással, ami korántsem eredményez barátságot vagy szövetséget, viszont annyira mindenképpen elegendő, hogy ne felejtsék ki a számításaikból a többi játékos karaktert... :D ...a legutóbb így sikerlt összemesélnünk - vérengzés nélkül!!! - két tremere-t és egy giovanni-t valamint négy akaratmestert... :D

Én szeretem ha a játékosok alakitják ki. Ez nem csak WoD világának, hanem bármely mesében. Adok nekik egy alapszituációt, és összehozom a csapatot, aztán, h ők hogy oldják meg, hogyan folytatják,s végül együtt maradnak-e azt döntsék el Ők. Volt ahol hosszú játékok és kemény -különálló- közös kalandok után alakult ki a barátság a karakterek közöt, s maradtak együtt, hogy közösen oldják meg a következő kalandot, egy csapatban.

...illetve játékos és mesélő kérdése is. Értem ezalatt a játékos és a mesélő felfogását, érettségét.

Igazából szerintem is az a "jobb", de mivel az rpg általában a csapatjátékon alapszik, ezért a kotéria is fontos. A kotérián belüli konfliktus mondjuk picit már más tészta, de ha mindkét fél (játékosok és mesélő) vállalja, akkor még jó is lehet... bár nézőpont kérdése.

Én a független mesélés híve vagyok, illetve az ideiglenes kotériáké :)

Csak gyorsan és csenden ,mert különben lessz idejük rettegve elbújni :)

Tzack gyorszan ész tzendben, mert tzúfosz fégünk lesz, ha rajtakapnak...

Hogyan vadásszunk tizci...tzizim...zimitzi... szörnyetegekre?

Edorn: :D  

Kotéria vs. független vonalú mesélés; egylövetű csapatok... :P

Íme...  

(Ha más címet szeretnétek neki, még lehet szólni...)