Nem, ezt csalásnak hívják. De egy jogban jártas személy pontosíthat... ;)

Szerintem az a szerepjáték amikor, egyetlen vágyad, hogy a téli hideget ne az udvaron tölsd, ezért ki lesed a tanárt, hogy milyen kulccsal nyitja a termet, elmész megveszed, a megfelelõ idõpontban, kinyitod a termet, s az éppen aktuális felügyelõ tanárnak, más személyi adatait adod meg.

neem... lecsuknának, mert áldozó törrel mászkálsz, ami melesleg egy kétkezes pallos is egyben :P

...után apedig egy alapos motozás (természetesen minden nyílásodat ellenőrizve), majd egy alapos fejmosás és vinnének a vigyorgóba...

Ez egy csendes demostráció lenne

Elképzelem amint belépek a parlamentbe tremere öregnek öltözve.... végre lenne valami ami feldobná a munkát :)

és mit ordibáljunk, hogy mi mondjon le?  

vagy azért tüntesünk, mert nincs "Szerepjátékosok kisebbégének" a kormányban külön segélyek kiirva, meg nincs saját tárcánk sem, meg semmi  

Ez jól hangzik!!:azordog:

És véres is

Menjünk tüntetni a térre, mindenki beöltözik vámpírnak, vérfarkasnak, meg hasonlónak. Világhír lenne :D

Na szerintem a lényeg ott van, hogy mi vagyunk a kissebbség, és ezért tűrnünk kell a nagy átlag többség véleményét...:)

Az nem zavar, ha mások nem játszanak. De könyörgök, ha már nekik nincs fantáziájuk, ne szivassanak azért. mert nekem van!

Erről kellene :) . És akkor vannak a vérpistikék, a sztereotíp emberkék és társai.

Senki, de nem is nagyon tud olyan ember szerepjátékozni, akinek nincs fantáziája, hiszen ez pont arról szól, hogy elengedd a fantáziád.

Szerencsére nem is az a cél, hogy mindenki játsszon!  

Szerintem a legtöbb ember nagyon pénzcentrikus vagy földhözragadt... E két dolog pedig elveszi az ember fantáziáját!  

Ki akar olyan játékosokkal játszani akikben szemernyi fantázia sincs??  

Mortnak teljesen igaza van :( .  

"-Szerepjáték? Az egy baromság!  

-Tudod, hogy mi az?  

-Nem...!"  

De arról tehetnek, hogy nem is AKARJÁK megérteni!

Igen általában így reagálnak az átlagemberek arra amit nem értenek....  

Próbáljuk megérteni öket, nem tehetnek róla, hogy "csak" átlagemberek.:P

Jól szóltál gyermekem.  

Most indulj begyűjteni a védelmi pézeket :D

A Keresztapa zenéjét hallgatva, kezetcsókolok Suszinak  

Don Suszi, kérlek bocsás meg szerencsétlen alatvalóidnak.

Ti mind engem szolgáltok, ne kotyogjatok ki semmit

Miért, nem az vagyunk?

Ez tisztára úgy hangzik, mintha valami alvilága bűnbanda lennénk :D

Nos talán nem ide kellene, de mind1.  

Tegnap este a Spektrum tévén volt egy műsor a vámpírokról. Hehehe, egész szépen fröcsögtek egy kicsit a White Wolf cég ellen, meg a Vampire szerepjátékról is egész sokat beszéltek. Tipikus, h két seggfejet (ránézésre agyhalott zombik) letartóztattak mert vért ittak, lányokból. No persze Vampiret játszottak (kártyást). Persze szakértőt megszólaltattak(vénlány): "Megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a szerepjátékosokkal, hogy lássam megkora kultusza van a vámpiroknak. (szinte hisztérikus hangon) Ez egy egész hálózat. Az egész világra kiterjednek. Mindenütt ott vannak, és játszák ezt a játékot..."  

Itt elkapcsoltam. Az eurosporton k1 world max ment. Az izgisebb.

Hogy mi is az a szerepjáték???  

Igazából a nevében is benne van: szerepet kell játszani. Olyan környezetben és olyan karakterrel/karakterekkel ami/k tetszenek nekünk. A világ közel alljon hozzánk, a karakter is, de azért NE saját magunk legyünk! Legyen/ek benne olyan vonás/ok , amik tõlünk kicsit távol állnak, de azért ki tudjuk játszani. Ez adja meg az igazi ízét a szerepjátéknak.  

Szerintem.  

Persze lényeges elmagyarázni a már elõttem szólók által említett dolgokat is egy olyan embernek, aki még életében nem hallott a szerepátékról. De úgy gondolom ezt mégegyszer fölösleges leírnom ;)  

Üdv mindenkinek!

Sztem nem éri meg WoD-t modulból mesélni Inkább kapjak egy pár ötletmorzsát amit aztán tudok a játékosokhoz igazítani.  

Persze, ha teljes kampány-modulról van szó akkor mindjárt más a helyzet.

Ezt a kérdést nem igazán értem... De megpróbálom kitalálni mit is szerettél volna kérdezni:  

Szóval ha arra gondoltál, hogy magának a közösen játszott történetnek az alapjait/vázát/stb te magad találhatod e ki, akkor a válaszom igen. Természetesen léteznek mintakalandok, illetve kalandmodulok.  

Ezek elõre, mások által elkészített történetek. Jobb esetben minden a játékoz szükséges információt tartamaznak (kivéve azokat amik már a szabálykönyvben benne vannak). Le vannak benne írva a játék során felbukkanó személyek és a környezet leírása. No meg a fontosabb események. A mesélõnek csupán át kell olvasnia, esetleg kedve szerint pár apróságon igazíthat, majd kezdõdhet a játék...  

Majd próbálok keresni valami jó és részletes kalandmodult, amit könnyû lemesélni... (de más is rakhat fel nyugodtan, mert nem biztos hogy találok [én ritkán mesélek modulból])

Novellát magamtól írhatok vagy le kell tölteni valahonnan?

[b:7814b6edfd]martin013[/b:7814b6edfd]: tulajdonképpen igen. Az egyetlen feltétel, hogy a csapat [b:7814b6edfd]összes [/b:7814b6edfd]tagja élvezze a játékot. Bár a cím kissé "B" kategóriásnak tûnik, de ne feledjük, hogy a [b:7814b6edfd]Chaosium [/b:7814b6edfd] is csinált hasonlót ([i:7814b6edfd]Cthulhu játék láncfûrészes hangulattal[/i:7814b6edfd]).  

A legegyszerûbb, ha egy játék rendszerét átülteted a saját hangulatú világodra. Ez természetesen legkönnyebb a "nagyokkal" megcsinálni ([i:7814b6edfd]bármilyen cyberpunk game-nek tökéletes alap a [b:7814b6edfd]CP2020[/b:7814b6edfd], fantasynek az [b:7814b6edfd]Earthdawn[/b:7814b6edfd], horrornak a [b:7814b6edfd]Kult [/b:7814b6edfd]vagy a [b:7814b6edfd]CoC [/b:7814b6edfd]és még sorolhatnám...[/i:7814b6edfd]). A szabályok sokrétû felhasználásának egyik legkiválóbb és legismertebb darabja talán a [b:7814b6edfd]WoD [/b:7814b6edfd]rendszere, amiben elég sokmindenki/sokminden él.

Akkor most én magamtól kitalálhatok bármilyen szerepjátékot  

Ilyet: Kardos Vápíros lövöldözõs Akármi?

Ami eddig kimaradt...  

A lehetõségek száma gyakorlatilag végtelen a koncepció terén. Rengeteg világot és karaktert kínál a sok-sok rendszer. Az emlékeit vesztett Istenektõl kezdve a gyakorlatias világban élõ tündéreken át, az utolsó szívdobbanásáig küzdõ Jedi lovagig bárkit meg lehet személyesíteni.  

A rengeteg féle stílus és hangulat ([i:cfe4005536]horror, dak fantasy, fantasy, sci-fi, paródia, cyberpunk, stb. és/vagy ezek keveréke[/i:cfe4005536]) között mindenki megtalálja a neki tetszõt.  

Mindkét fajta játékosnak (mesélõ és játékos) elég nagy kihívás a jó játék. A mesélõ a játékosok szeme és füle. Neki kell megteremtenie a hangulatot, ami nélkül nem igazi a játék. Ha nincs hangulat akkor egy üres, rosszul elképzelt vázban fognak sétálgatni a karakterek.  

A karakterek, akiket szintén aprólékosan és gondosan kell megalkotni. Ha nem érzõdik a tetteik mögött valós cél, hanem csak a tp/kincs szerzés és a vámpír/ork/stb. legyakása akkor az nem más mint egy rakat szám egy darab papíron. A játékoshoz közel álló karakterek elõbb-utóbb "karakteres" ( ), eredeti és sallangmentes figurákká válnak; a világ aktív részeseivé, akiket a játékos óvni fog, vigyáz az életére.  

Ezért fontos a karakter megalkotása elõtt felvázolni a már majdnem teljes koncepciót ([i:cfe4005536]célok, érzések, gondolatok, megjelenés, viselkedés[/i:cfe4005536]) magunkban, és csak utána kezdeni leülni a könyv és a lap mellé. Persze van, amikor közben alakul ki a figura. Az is egy megoldás, feltéve, ha a végére nem egy xyz figura klónja születik meg, amit aztán nagyon nehéz egyedivé tenni.

Ja igen, ebben a példajátékban elég sokat beszél a KM! Álatlában a Játékosok többet szoktak beszélni... Nem csak leírva a karakterük cselekedeteit, hanem egymással is sokat szoktak beszélgetni/vitázni, hogy hogyan oldják meg a problémákat, stb... No meg komunikálni is kell a Mesélõ által mozgatott, a környezetüket alkotó személyekkel...

A szerepjátékról röviden  

Bizonyára gondoltad már egy-egy kalandregény olvastán, hogy a hös ostobaságot mûvelt, könnyelmûen cselekedett. Esetleg az is eszedbe jutott, hogy Te jobban, eredményesebben oldottad volna meg a feladatot. Nincs ebben semmi rendkívüli, még akkor sem, ha kissé mesésen hangzik a folytatás...  

Két amerikai fiatalember, aki mindenki másnál többet foglalkozott efféle problémákkal, találni akart egy lehetöséget, hogy kiélhesse kalandvágyát. Próbálkozásukat 1972-ben siker koronázta. Megalkották a szerepjátékot, "minden játékok legjobbikát", s ezzel forradalmasították a játékipart.  

Az új találmány lázba hozta Amerikát. Néhány év alatt mozgalommá izmosodott a rajongók tábora. Külön iskolák jöttek létre a játék oktatására, önálló iparág született, mely napjainkig szerepjátékok tervezésével, a már meglévök tökéletesítésével, könyvek kiadásával foglalkozik. Dave Arneson és Gary Gygax alkotása kinötte Amerikát, s világhódító útra indult.  

A játék sikerének titka alighanem univerzitásában rejlik: éppúgy élvezetes a tizenéves, mint a felnött korosztály számára. Izgalmas, szórakoztató, fejleszti a képzelöeröt és a beszédkészséget. A játékoknak szinte korlátlan szabadságot biztosít, s ezzel addig elképzelhetetlen élményekben részesíti öket.  

A szerepjáték a XX. század játékformája. Jellegében talán a táblás játékokhoz lehetne hasonlítani, de itt nem vagyunk egy adott játéktérhez kötve, a lehetöségek száma szinte végtelen.  

A játék eredetileg az 1970 -es évek elején indult Amerikából, de mára már meghódította az egész világot. Ma már több száz játékrendszer van forgalomban, szinte minden igényt képesek kielégíteni. A játékban 2-6 játékos és a kalandmester (rövidebben: KM) vesz részt. A KM feladata a történet kialakítása a szabályrendszer alapján, a többiek pedig egy-egy személyiséget (karaktert) megformálva próbálják teljesíteni az adott feladatot. Mindez természetesen párbeszédes formában történik, tehát nem színjáték folyik, mint azt sokan tévesen gondolják. Maga a történet egy képzeletbeli világban zajlik és a karakterek ezen világ különleges, kalandvágytól fûtött lakói. Lehetnek hatalmas varázslók, erötöl duzzadó harcosok, sunyi tolvajok vagy akár kibernetikus ûrkalózok. Mindez csak az adott játék jellegén és a saját fantáziánkon múlik.  

A cél  

Általánosan elfogadott szabály, hogy egy játéknak van eleje és vége - a vége pedig akkor következik, ha valaki gyöz. Ez így nem igaz a szerepjátékokra, mert itt senki sem "gyöz". A játék célja, hogy jól érezzék magukat a játékosok, hogy jól szórakozzanak.  

Egy elkezdett játék számtalan fejezetböl, úgynevezett kalandkól áll. A kalandnak persze mindig van egyfajta célja: megszerezni valamely különösen értékes tárgyat egy nagyúr megbízásából, felkutatni romvárosok titkait, vagy segíteni egyik birodalmat a másik ellen. Az effajta célok elérhetöek nyolc-tíz összejövetel alatt, ahol persze a játékosok olykor öt-hat órát is játszanak.  

Ez a kis szöveg már nem tudom honnan van, de elmondja a lényeget. (Az oldalamon megtalálhatjátok :D)  

Én elég sokszor váltottam karaktert, pont azért, mert szerettem más mentalitású, típusú ember bõrébe belebújni. Persze van "állandó" karakterem, amivel a legszívesebben játszom.

Üdv.  

Kezdem a nyitott kapun való döngetést :D :  

Én olyan ember vagyok, aki mindig olyan karakterrel játszik, aki közel áll a személyiségemhez, nem állnak távol a gondolatai. Mondhatni a könnyebbik utat szeretem.  

Van aki szerinte ez egyenesen "béna" dolog, hiszen akkor magamat ültetem át a játék világára, és nem egy tõlem független figurát alkotva játszom. Szerintem mindenki olyan figurával játszon, akinek a bõrébe bele tud bújni és jól érzi magát benne. Vagyis nem fogok soha Asszamita karakterrel játszani, egyszerûen azért, mert helybõl nem szeretem õket (sorry) és nem érezném jól magam a vele való játék során.  

[i:d1e7f609d4]Lehet, hogy ennek a másik topicban lenne a helye a vége alapján... de az eleje alapján meg itt [/i:d1e7f609d4]

Klasszikus értelemben mi is az a szerepjáték?  

Bár már ez a mondat is sok vitát eredményezhet... De hát pont erre van ez a fórum... :D