Üdv+csõváz+egyéb  

Hát... kissé furi alak ez az [b:fbdf3ce349]Edorn [/b:fbdf3ce349]gyerek. Mondjuk ez tuti emberi dolog, de a jó pár hónapnyi fórum élet után már nem igazán tudok elvonatkoztatni a név alatti hozzászólások stílusától/tartalmától + a megszokott avatártól. Magyarán, nekem az Edorn név, egyenlõ a fórumról ismert egyénnel.  

Ezért aztán kissé (?) másnak képzeltem el a figurát, mint amilyennek a novellában láttam/olvastam.  

Ennek lehet, hogy se füle, se farka, de gondolom a "címzett" érti mire gondolok ;) :P  

[i:fbdf3ce349](Ha elült a pillanatnyi zavar, akkor jövök megint véleményezni )[/i:fbdf3ce349]

Edorn rövid háttérsztorija:  

A vastagon kiemelt részig háttérsztori. Az utána levõ rész már le lett játszva.  

[quote:e853f7b522]Menhir-ben születtem selyempárnák közt. Hatalom, óriási vagyon és több ezer élet örököseként. Apám a Nylas harci ház vezetõje volt. Házfõi rangját idõvel elsõ gyermekeként én örökölhettem volna. Apám és anyám is rendkívüli képességekkel bírtak, mind a harc, mind a tudományok terén. Testi és mentális adottságaik egy részét én is örököltem, így már kis koromban kitûntem hasonló korú társaim közül. Boldogan teltek az évek, bár kevés emlékem maradt eme idõszakból, hisz oly régen történt már és oly fiatal voltam akkor. De arra emlékszem, hogy életem talán legszebb éveit éltem akkor... Míg el nem értem hét éves koromat. Nem minden családban ünneplik meg oly fényes keretek közt egy ily fiatal fiú születésnapját, mint én voltam akkor, de apám mindig is nagyon szeretett és mindent megadott, amire csak szükségem volt. Öreg volt már, legalábbis még egy gyermek nemzéséhez, ezért különösen vigyázott rám. Legalábbis én így emlékszem.  

A hetedik születésnapom. Csakúgy, mint az elõzõeken, hatalmas ünnepséget rendeztek számomra. A nappal az enyém, és egykorú gyerektársaimé volt. Azt csinálhattunk, amit csak akartunk, mindenki a mi óhajunkat leste, ajándékokkal halmoztak el, és még sorolhatnám. Legalábbis én így emlékszem. Az este apám bált rendezett, melyen rengeteg színes göncökbe öltözött piperkõc jelent meg, akiket sose szerettem utálatos modoruk, kényes ízlésük miatt. A bál elején én is jelen lehettem, mikor apám az egészségemre ivott, ezekkel a messzi földrõl érkezett urakkal és a régi "barátaival". Késõbb nekem is aludnom kellett térnem, de nem tudtam valamiért elaludni, így hát kiszöktem az udvarra és onnan figyeltem a benti mulatozást. Egy nagy gondosan kockaformára nyesett bokor mögött bújtam meg. Egyszer csak apámat pillantottam meg, amint kilép az egyik kertbe nyíló ajtón és egy díszes selyemruhákba öltözött vendéggel társalogva elindul felém. Lassan távolodtak a benti zsivajtól. Mikor elérték az elsõ bokrokat, mik nekik csak derékig, ha értek, hirtelen valami nagyon furcsa érzésem támadt, valami nagyon rossz. Gyorsan perdültem meg. Egy jéghideg kéz tapadt a számra, és szorított erõsen, míg egy másik egy fekete pengéjû tõrt szorított a torkomhoz és már vágta is volna el, ha nem állítja meg egy másik kéz szorítása az alkarján. A penge hideg volt és éles. Fölsértette a torkom, ahogy a feketébe öltözött alak bõrömhöz szorította. Vérem lassan kezdett el csorogni, le a nyakamon, be a ruhám alá. Moccanni sem mertem. Tágra nyílt szemekkel bámultam a két fekete alakot, kik még arcukat is eltakarták a fekete szövettel. Amelyikük az imént megmentette az életem, most lassan megrázta a fejét, rám bökött, majd saját mellkasára. Társa bólintott, majd, elvette a tõrt a torkomtól. "Megmentõm" furcsa kézjelekkel adott társa tudomására valamit, mire az úgy helyezkedett, hogy mindketten láthassuk lassan közeledõ apámat, de mindkét kezével erõsen tarthasson, számról egy pillanatra sem vette le kezét. Megmentõmet elnyelte a sötét. Pár pillanat múlva, apám mögött bukkant fel, a bokrok közül. Egy gyors mozdulat és apám hangtalanul rogyott össze. Beszélgetõpartnere egy cseppet sem lepõdött meg. Az árny felé fordult, és széttárta karját, mire az egy gyors mozdulattal átvágta a torkát. Fogvatartóm visszarántott, majd elindult velem a fal felé. Hangtalanul jutottunk ki a palotából. Az õrhelyek, a falak üresek voltak.  

***  

Három napig voltam összezárva egy kicsiny szobában fogvatartómmal, aki egy fiatal, erõs testfelépítésû, jóképû férfi volt. Harmadnap megérkezett apám gyilkosa is. Öreg volt, és fáradt. Nem testileg, ó nem. Csak lélekben. Teste ugyan már nem volt fiatal, de könnyedén felvehette a versenyt a legerõsebb ifjakkal is. Ettõl a naptól fogva, pár évig az öreg társaságában, vagy társával voltam összezárva. Gyakran kimentünk ugyan a szabadba, de sosem maradhattam egyedül, és idõmet is õk osztották be, kevés pihenõidõt hagyva nekem. Fizikai, mentális és asztrális testemet is edzették, gyakran egyszerre, a végkimerülés határáig. Nem volt szabadidõm, magánéletem. Az már az övék volt. Nem is igazán fogtam föl, mi történik velem. Csak engedelmeskedtem. Ha mégsem tettem volna a dolgom megbüntettek, de sosem túl kegyetlen eszközökkel. Egyre jobban kezdtem elfogadni õket, bár a saját szemem láttára ölték meg apám. Mégis, az évek során, miközben végig mellettem voltak, vigyáztak rám és tanítottak, együtt gyakoroltunk, valahogy részemmé váltak. Sosem szerettem õket, inkább csak elfogattam õket, miképp a nyomorék a halott testrészét. Úgy a tizedik születésnapom tájékán, egy napon, Rissan - apám gyilkosa - leültetett a földre és elmagyarázta mi is történt aznap éjjel. "Mostantól a neved Nalas, a Khoratis ház tulajdona. Apád halálának estéjén a mostani házad, egy régi sérelmét bosszulta meg. A sérelem melyet régi apád házától szenvedett, oly nagy volt, hogy csak a ház teljes pusztulása elégíthette ki új házad urait. Régi apádnak halnia kellett egyik õse hibájáért, és neked is. Te is meghaltál azon az éjszakán. Te már nem vagy Eronar Diaras. Mostantól a neved Nalas és múltad az a három év, amit velünk eltöltöttél. Jövõd és életed a Khorathis házé. Apád mostantól én vagyok, Rissan. Most elválunk. tanulni küldelek a Morte Silmoris Ventorra irányzatot követõ, Kiáltás iskolába. Ne emlékez régi múltadra, hisz az már úgy sem létezik, emlékezz az eltelt három évre, és arra, hogy immár az én gyermekem vagy, és a Khorathis ház tulajdona." Nem ellenkeztem, nem is tudtam volna. A testem már rég az övék volt, talán a lelkem egy része is. De mindig maradt egy kis zug az elmémben, melyet sosem hódíthattak meg, melyben újra és újra éltem gyermekkorom.  

A Kiáltás iskolába kerülve megváltozott az életem. Az eltelt pár évhez képest, tengernyi szabadidõt kaptam, melyet eleinte nem is tudtam, hogy használjam ki, mit kezdek vele. Eleinte azt tettem, amit hét évesen tettem volna, késõbb mesterem Aghart mellett kezdtem szabadidõmet is tölteni. Felnéztem rá és tiszteltem. Megszeretette velem az életet, minden szörnyûsége ellenére. Nem gyilkolni tanított, hanem harcolni. Megtanított az élet tiszteletére. Nehéz volt tõle elválnom. De a hét év leteltével távoznom kellett.  

Rissan még kevesebbet beszélt, mint azelõtt. Öregebb lett és társa is eltûnt mellõle. Hosszú útra indultunk, le Sytis városa felé. Útközben újra elkezdõdtek a kegyetlen "tanulóévek". Csak az iram gyorsult fel kissé. Egy Sytis melletti kis város volt utunk vége, ahol titokban folytatódtak tanulmányaim, több mester keze alatt. Sosem mondtam nemet. A legjobbak közt voltam. Kevesen voltak jobbak nálam. Három év multán eljött az idõ, hogy foszladozó, alaktalan délibábból árnyék váljon belõlem. A Khorathis ház Árnya. A feladat egyszerû; egy Quaboai kardnemes felkutatása és "kivégzése". A feladat végrehajtása hosszúra nyúlt, de sikerrel végzõdött. A visszatérés már nem. A lerakat lángokban ált. A ház palazzoja üresen tátongott. Ha voltak is megfigyelõi, kik ellenõrizték, hogy elvégzem e feladatom, valószínûleg eltûntek. Napokig jártam a várost céltalanul, majd nyugatnak indultam a Nador hegyek felé. Fel akartam menni hegyekbe, ahol a Morte Silmoris Ventorra megalapítója is megvilágosodott. Eleinte még volt egy kevés pénzem, amit a küldetésre adtak, miután elfogyott, magamra öltöttem kedvenc álcámat; a koldus külsejét, és könyöradományokból tartottam fönn magam. Új nevet is választottam a külsõ mellé. Edorn, Mocskos Edorn. A hegyek lábánál megkértem egy nadort, hogy kísérjen föl a hegyek közé. Szívesen segített, de egy kevéske ellenszolgáltatást is kért. Összekuporgatott, koldult néhány khillemet, és egy linemet neki adtam. Elindultunk, fel a hegyek közé. Leírtam neki, hogy nézhet ki szerintem az a hely, ahol az iskolám alapítója megvilágosodott. Az út eleinte könnyû volt, de egyre nagyobb megpróbáltatások jöttek. A fagy volt a legrosszabb. [b:e853f7b522]Két hétig bolyongtunk a hegyek közt mire egy Marmenor nevû hely mellé érkeztünk.[/b:e853f7b522] Itt találkoztam Sionee-val, Freldonnal és Rileh-el. Rileh, egy hatalmas, medvetermetû férfi, egy valóságos óriás; magassága meghaladta a négy lépést, súlya talán még négy tehert is kitett. Rövid barna haja és ugyancsak barna szeme volt, sötétszürke vászonnadrágot és erõs csizmamokaszint viselt. Felsõtestét különleges, több darabból álló gladiátorvérttel óvta, mely mindig emlékeztette keserves múltjára. Rajta meleg bundák. Fegyvere egy hatalmas, három penge hosszú íves kard. Markolata a fegyver közepéig ér, innen ível a kétélû, három új széles penge. Freldon valami kardnemes kinézetû, cseppet sem piperkõc kinézetû férfi. Határozott egyéniség. Sionee, - akit máig a legjobban kedvelek, az egyetlen ember, akit barátomnak nevezhetek - pedig egy nador férfi, aki talán alig töltötte be a tizenhetet. Egy fiatal, jóképû, átlagos testfelépítésû nador férfi. Haja hosszú fehér, egy tincsébe befonva pedig kék gyöngyök sorakoztak. Szeme gleccserkéken ragyogott. Tompakék miraot, hozzá sziklaszürke naipan-t viselt. nadrágkként sötétszürke misk kerlin-t hordott, lábát csizmamokaszinnal óvta. Kísérõm Sioneera bízott, aki az elõbb említett két férfit kísérte. Kerestek valakit, egy ifjú nemest, akit elraboltak és ide a hegyekbe hozták. Úgy döntöttem elkísérem õket, és segítek, amiben egy koldus csak segíteni tud, cserébe, ha lekísérnek, ha le akarok menni velük Marmenor "megtekintése" után. Sionee hamar rábukkant a nyomokra és követni kezdtük azokat egy tóig, ahol a szerencsétlen ifjút épp egy csónakba taszigálták. Társaim úgy döntöttek most szabadítják ki a nemest. Harc alakult ki, amit én mint koldus, csak messzirõl szemléltem. Mi gyõztünk. A drogokkal elkábított nemest minél hamarabb le kellett kísérni a hegyekbõl, de Sionee elõbb megmutatta Marmenort, amit szavakkal sosem fogok tudni leírni, így hát aki kíváncsi rá látogasson el oda. Szép lassan lejöttünk a hegyekbõl, a drogokra szoktatott nemes ifjút Sionee kezelte. Nem tudom minek hittek társaim, de koldusnak nem. Látták rossz ruháim, és azt hogy semmihez nem értek. Nem értették, mért jöttem fel Marmenorba. Elfogattak valamennyire. Így hát hozzájuk csapódtam, miután lejöttünk a hegyekbõl. Ettõl a ponttól életem vándorlás és furcsa kalandos élet volt csupán. Sokszor egyensúlyoztam a halál küszöbén, de valahogy mindig megúsztam. Mindig furcsállták életfelfogásom, világnézetem. Egy furcsa színfolt vagyok csak az életükben, aki sosem lesz igazán közéjük való, de bármily furcsa is vagyok számukra, mindig is hiányolnának, ha elveszítenének. Remélem... Társaim rájöttek idõközben, hogy - nem is kicsit - értek a harchoz, jobban, mint bármelyikük, de nagyon ritkán harcolok, akkor is csak ha senki, vagy csak õk látnak. Ellenfeleim, (azt a keveset) mindig megölöm. Mindig semmihez sem értõ, szerencsétlen nyafogós koldusnak adom ki magam. Néhány kivételtõl eltekintve. Egyszer például Nemesúrnak öltöztem, másik alkalommal pedig Sytisi csónakosnak. Rengeteg helyen jártunk. A nador hegyek, Naoenao, Sytis, Vutas-Votar, Arcantis egyik kikötõje futólag, Shagír, és még ki tudja hány helyen. Idõnként visszatértem Sytisbe, csakúgy, mint most. Ilyenkor régi tanulmányimat folytatom, titokban. Ismerkedem a várossal és a nemesi élettel, csakúgy, mint a város mocskosabbik felével. Kalandozásaim alatt mindig összeszedek valamennyi pénzt, amibõl fedezni tudom "tanulmányaim". Néha kisebb vagyonokat halmozok föl, hogy aztán mindet elköltsem tanulmányimra. Egyik legnagyobb kiadásom például egy varázslóiskolában volt, ahol az elmémet csiszoltam. Megtanultam a diszciplínák, és a mentalior használatát. Most, mint csónakos járom a várost, néha-néha egy nemes, vagy valami más álcáját öltve magamra vegyülök el a tömegben. Árny maradtam, a saját árnyékom.

Ja, az "igazi" neve:  

Diaras Menhiras Eronar Diaras  

(Mindjárt megkeresem a háttérsztoriját is, abból kiderül, hogy miért van ilyen kacifántos neve...)

Megvan!  

Tehát Edorn karakterlapja:  

[u:4247b4587b]Edorn 1[/u:4247b4587b]  

[u:4247b4587b]Edorn 2[/u:4247b4587b]  

Jelenleg 3. szintû. Ám a hátoldalon jobbra lent fel vannak sorolva a kalandok, amiben részt vett, +a tp amit a csapat kapott(általában mindenki kb ugyanannyit kapott). Egy sor=1kaland=minimum 3-4 játékalkalom... (a kisebb sztorikat, összekötõ meséket asszem nem jegyeztem fel)  

Na egy kis magyarázat a maszatos/csúnya írás miatt:  

A Codex felirat alatti körben a karakter mentalior-ja látható. Ez egy fegyver, amit az elme hatalmával reptet a tulajdonosa. (kb mint egy dobótõr, csak az elme hatalémával "dobom el") Ez egy fémbõl készült, szakállas maszk lenne. Maga a szakáll repül ki. Alapban a karakter övére van kötve, de használható maszknak is, csak kicsit nehéz, pláne, hogy kézben tartós maszk(középsõ szakállnyúlványnál lehet fogni, de csakis vastag kesztyûben, mert vág - arc elé rögzíteni nem lehet).  

Az érzékek tulajdonság le van bontva külön érzékekre. A sorrend: látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés. (az érzékek mellett vannak a számok)  

Mellette tp-k, még jobbra a jellemvonások.  

Harcértékeken nem ledöbbenni! A volt háza külön arra ment, hogy gyorsan képezzen ki jó harcosokat... (a novellában olvasható a hátulütõje a dolognak...)  

[b:4247b4587b]Hátoldal[/b:4247b4587b]:  

Képzettségek alatt a felszerelés, bár ez már jócskán bõvült...  

Következõ oszlop: diszciplínák  

Köv oszlop: célszámok + pár név...  

Alul pedig jegyzetek a kalandokhoz... Nevek, kalandok, stb...  

Ja és õ a legpénzesebb karakter!!! Csak a nadorok fõvárosa mellett több száz aranyat rejtett el... (ugye a biztonság kedvéért... :P )  

Persze mindig a többiektõl kunyerál, hogy õneki nincs semmi pénze, meg éhes, meg...  

Ó, és van karakter rajz is! Egy az alap kinézetrõl (a koldus kinézet) és van egy Sytisi csónakos rajz... (Sytisben általában csónakosnak álcázza magát...) De azt majd inkább a találkozón megmutatom, mert bescennelve nem néz ki jól... :(

A novellát leszedtem megint, mert az elsõ adagot elhagytam Mindjárt olvasom :P  

Én nem emlékszem, hogy fent lett volna a karakterlapja, úgyhogy érdeklõdve várom.

Még nem raktam fel a karilapját??? (A novella róla már tuti fent van. Azt nézted már?)  

Ha megtalálom a karilapot, akkor mindjárt felrakom ide + valószínû a napi karakterlapok közé is... (remélem nem töröltem... )

A beszélgetéseink után mostmár nagyon érdekel a srác! Tessék beszélni/mesélni róla!

Igen, szeretem. Bár, mikor megalkottam, azt gondoltam, hogy mindenki a személyiségre épít majd, és nem fog annyira kilógni, az esetleges magas dolgai miatt. Nem így történt :( Csapatban teljesen elveszett dolog játszani vele. Így megmaradt novella szereplõ szintjén :( Kár érte...

Látom nagyon szereted ezt a karaktert, hiszen akkor nem dolgoztad volna ki ilyen részletesen. (én így vagyok a gangrelemmel, majd leírom egyszer :) )

Üdv.  

Most illetlen leszek ([i:415d6d6b3c]hiszen senki sem kérdezte [/i:415d6d6b3c]:D), de leírom a "[b:415d6d6b3c]Vers[/b:415d6d6b3c]" címû novella szereplõjének egy-két érdekes vonását.  

A figura az elsõ Vampire karakterem volt ([i:415d6d6b3c]illetve még mindig az[/i:415d6d6b3c]), de mivel szokásom kissé túl idealizálni a karaktert ([i:415d6d6b3c]egy-két játék után rájövök a hibákra[/i:415d6d6b3c] ) teljességgel életképtelen lett: 10-es Emberség, iszonyú magas erények.  

Amnéziás, depresszióban és spirituális vérszomjban szenvedõ 20 esztendõ fiú. Az amnéziáját ténylegesen amnéziára csináltuk meg, vagyis, csak a mesélõ tudta az elõéletem, senki más . Aztán, mikor az illetõ kivált a csapatból elküldte nekem... hát nagyot koppant az állam :?  

A csapatban volt egy Toreador lány ([i:415d6d6b3c]akivel egyszer véletlenül sikerült csókolóznia is :? + van kettejük egy rövid találkájáról is egy novella... ha érdekel valakit [/i:415d6d6b3c]), akirõl kiderült, hogy a nõvére. Jöhet a kõzápor: olyan mint egy szappanopera, de nekem tetszett :D  

A fiú [b:415d6d6b3c]Elvis[/b:415d6d6b3c]nek hívja magát (nem tudom, hogy jutott az eszembe a név, de nekem nagyon bejött), az igazi neve pedig [b:415d6d6b3c]Noah di Marso[/b:415d6d6b3c].

Nekem inkább az "elborul" szó jutott eszembe. Hangulatos vámpírok.

Ja, bár némelyik nem nagyon tápos, csak kidolgozott.

Nem egyszerûek a srácok :?

Rá kell kattintani a nevekre. pl.: Theo Bell (angol)  

Angolul vannak a leírások.

Lehet, hogy vaksi vagyok ,de nem találom... :(  

Pontosítanál, hogy merre kell keresni õket?

suszi.fw.hu  

Nézzétek meg. Fennt van majdnem az összes fõbb karakter. :)

:? a Tzimisce bejött, de a gyerekkel kapcsolatban tévúton voltam - azt hittem "csak" kísérletezik a testével. Így kicsit morbidabb a dolog :? Iszonyatos páros...

[u:050a9901c5]Regina Gretchen[/u:050a9901c5], [u:050a9901c5]Christopher Spencer[/u:050a9901c5] felesége...  

Háát... Õ már fejlõdött, csak még nem osztottam el a pontokat... (Megfélemlítésre például...)  

Õ is egy eléggé mellékes NJK, ezért is ilyen vázlatos a háttérsztorija, meg ezért szerepel ilyen kevés dolog a karilapján... no meg azért, mert a többit tudom fejbõl. :D  

Egyébként õ a "tökéletes" életre, a "tökéletes" családra vágyik...  

Neki van fegyvere is ám! Egy fogazott tõr, aminek a markolatáról lánc lóg le, amibõl tüskék állnak ki... A játék során, mikor a karik ezt meglátták nála, nem kicsit döbbentek le... (Háttérsztoriból ki lehet következtetni, hogy hogyan kerülhetett ez hozzá... :P )  

Persze ha vannak kérdések, illetve kevésnek találjátok a leírtakat, akkor még órákat tudnék mesélni bármelyik kariról... (ezek a karakterlapok magamnak készültek, az infók nagy részét a fejemben tárolom... :rr: )

Elõször egy Tzimisce nõ ugrott be De akkor azt hiszem elolvasom mégegyszer a novellát, hátha okosabb leszek Nincs az a titok, ami titok maradhat egy Malkavita elõtt

Nem hiszem el, hogy még nem jöttél rá!!!  

Pedig már több helyen is elszórtam morzsákat, meg azért a novella alapján is lehet tippelni(bár csak az alapján lehet, hogy tényleg elég nehéz)...  

Na majd felrakom az õ karilapját is...

Üdv.  

Tetszik, a másik személyiség kialakulása. Egyik nap jött az Atya, másik nap nem... :P  

De ha már a novellánál tartunk és a szereplõknél; a felesége hús-vér ember, vagy õ is egy szörnyeteg?! Mert nekem a gyerek dolog kissé bekavart

Itt a "Kertvárosi idill" címû novellám egyik szereplõjének karilapja:  

[u:01d363263e]Christopher Spencer[/u:01d363263e]  

(A háttérsztori vége csak akkor látszik, ha a háttérsztori mezõjébe állsz...)

Én azt hittem, hogy egy nagyon vagány kamarillás gangrel De ezek szerint elég messze van már az Emberségtõl és ha jól sejtem a Kamarillától is.

Ja-ja... Épp most próbál áttérni a szektája ösvényére... Eddig mint erkölcsi kódex-et követte, de lassan eléggé leamortizálódott az embersége így is, úgyhogy lassan majd áttér...  

(Lényege kb annyi, hogy a "felébredtek" számítanak csak, akik látják a valóságot, akik tudják, hogy létezik a természetfeletti és együtt tudnak élni vele. Ám ezeket tilos bántani! [tehát az összes természetfelettit, meg jópár halandót...] Viszont a sima emberek kb annyit jelentenek nekik, mint az állatok... Viszont akármennyire ellenszenves is egy másik természetfeletti, addig tilos ellene tenni bármi módon is, amíg õ ellened nem tesz valamit... [na most eszembejutott jimbo a SouthPark-ból: "Vigyázz, támadni akar! "]) Amolyan "tökéletes társadalmat" akarnak létrehozni úgy, hogy õk is tudják, hogy ez képtelenség... :?  

(Ja, a ghoul dolog náluk nagy megtiszteltetés! Átmenet a felébredett ember és a vámpír között... amolyan evoluciós lépcsõfok... Tehát õket sem szabad bántani/kihasználni/stb... Sokszor ezt úgy oldják meg, hogy valaki ghoullá tesz egy arra érdemest és elküldi tanulni egy másik jackhara-hoz, amíg ki nem érdemli a vámpírráválást...)

Aham, jó szöveg [i:b2ceff3646]Vér[/i:b2ceff3646]beli vampire parti :P  

Akkor valamelyest beletrafáltam a Gangrel dologba :D  

Azta mindenit :? Most látom csak, hogy nem egy szent a srác. Lelkileg elég labilisnak néz ki... :D

Valójában egy gangrel vérvonal... 8) (Csak nemigazán ismert, meg nagyon eltorzult... Pl nem állati jegyek jelennek meg rajtuk örjöngéskor, hanem a fenevad, ahogy elképzelik... [kicsit olyasvalahogy, mint a tzimisce szörnyalak...])  

Már nem tudom mennyit játszottam vele, de egész sokat... Talán Docker tudja, mert õ sokat mesélt neki...

Caitiff? Ez azért meglepett :? . Én azonnal Gangrelnek képzeltem a srácot a novella alapján  

Mennyi ideje aktív?

Na akkor itt van Darren Snyder karakterlapja (Itt járunk köztetek... címû novellám szereplõje, illetve egyik kedvenc vampire karakterem)  

[u:8975f6d59d]1[/u:8975f6d59d]  

[u:8975f6d59d]2[/u:8975f6d59d]  

[u:8975f6d59d]3[/u:8975f6d59d]  

[u:8975f6d59d]4[/u:8975f6d59d]  

Ja, azok a foltok ott vörösbor maradványok... :D  

Illetve a pontoknál, amelyikbõl egy vonal lóg ki felfelé, azokat szabad pontból, vagy tapasztalati pontból vettem...  

(persze a háttérsztori is erõsen rövidített/egyszerûsített változat, hisz ki sem fért volna hoszabb... )  

Majd felrakom az excel-es változatot is, amiben sokminden meg van magyarázva... (ki kicsoda, mi micsoda...)

Aki Edornra kíváncsi annak nem a novella elolvasását ajánlom!  

Inkább az [b:053ed8c413]Aranyköpések játék közben[/b:053ed8c413] c. fórumon nézzen utána. :arrow:

Itt az emlegetett Edorn-os novella...  

[u:57a58694a3]Kincsesbarlang[/u:57a58694a3]  

Azért ide raktam, mert átolvasva rájöttem, hogy nem a legjobb... Gyakran vannak keverve benne az idõk, meg ezt még rendesen át akartam írni... Így csak ide raktam fel, hogy ha valaki kiváncsi Edorn nevezetû karakteremre, elolvashassa...  

Egyébként a Codex világán játszódik és az egyik általam mesélt sztori...  

(jó rég írtam már... van benne pár csúnya megoldás, meg minden... szóval nem vagyok valami büszke rá... )

Onnan van a nevem... :D  

Majd szerintem felteszem a novellát úgy ahogy van, mert már évek óta csak tervezem, hogy befejezem... (Jelenleg úgy 9 oldalas és csak pár oldal hiányzik...) Szerepel benne [u:b91e8e018c]Docker[/u:b91e8e018c] egyik karaktere is... És [u:b91e8e018c]Lord[/u:b91e8e018c]-é is...  

Végülis az egyik lejátszott kalandunk... (mielõtt docker beszólna: picit azért módosítottam rajta... :D )  

Meg akkor bescennelem az õ karilapját is... Bár annyit játszottam vele, hogy már két darabban van a lap, agyon van gyûrve, a szöveg totál lekopott róla, meg ilyenek... :D

Ez új . [b:0c73df28d0]Edorn [/b:0c73df28d0]aktív karakter? Novella is íródott esetleg róla?

Egyébként van egy majdnem kész novella meg egy agyon gyûrt karilap [b:f4fc376c16]Edorn[/b:f4fc376c16]-ról is...

8)  

Háát...  

Mivel hogy õ rendes asztali játéknál az egyik kedvenc karakterem, így az õ karilapját majd be szeretném scennelni és úgy felrakni...  

Egyébként most végignéztem a karilapját.. és hát órákig tudnék róla mesélni... :P  

Majd jövõ héten megpróbálom bescennelni...  

De persze van kívánságmûsor! Csak a rendes karaktereimet majd bescennelve rakom fel, ahoz meg idõ kell...

Van kívánságmûsor is? Mert ha igen, akkor érdekelne egy [b:7f93cd4a84]Darren Snyder[/b:7f93cd4a84] nevû alak :P

Majd ha lesz egy kis idõm felpakolok pár arcot... 8)  

De persze ti is felrakhatjátok ide a saját novelláitokban szereplõ karaktereket...  

No meg jöhetnek a vélemények... :P