(Ismétlen önmagam.)  

Az végletekig eltúlzott dolgot mintegy védjegyei a CP-nek. Talán itt sántít nekem csak egy kicsit.  

Az új kiadás pedig max. gyújtósnak jó. A régi külső ezerszer pofásabb és punkosabb volt.

. egyébként csatlakoznék az elõttem szólókhoz, de sajnos belsõ késztetést érzek arra, hogy ne tegyem ezt :D  

A külsõ valóban borzalmas, de nekem mégis tetszett benne valami amit nem nagyon tudok megfogni. Tulajdonképpen, ha belegondolok, mindenféle edgerunnerekrõl írnak benne, és ez lehetett benne ami megdobogtatta a szívemet. -> tehát tessék egy kicsit beleolvasgatni és akkor már nem is olyan rossz.  

Az elõzõ témára visszatérve szerintem meg a Vámpírban jobban túl van erõltetve a világvége hangulat. A CP2020 éppen ezzel ellentétes:  

"nem fogod ilyen könnyen megúszni ezt az egészet, hogy már vége is a világnak! Ez az egész rothad, és veled együtt...!" 8)

Hát ja... a külsõ kritikán aluli. :?

Megnéztem az elõzetest belõle. Borzalmas... mármint a megjelenése... :?  

Remélem nem így fog kinézni majd...

A túlzott (és vállalt) pózõrségre gondolok. Minden a stílus, stílus nélkül semmi vagy, mindent stílusosan csinálj és még sorolhatnám stílusosan :D .  

Egyébként nyomdában a 3. kiadás. Ha minden igaz, akkor visszavesznek "egy keveset" ebbõl a fatális világvége hangulatból - valljuk be: ráfér.

Nem értem pontosan, hogy mit értesz az alatt, hogy túl van zihálva  

Tényleg érezhetõ benne egy állandó erõltetettség, azaz ami inkább a karaktered szintjén nyilvánul meg.  

Az, hogy a csórikám minden napja a küszködéssel van átitatva, eredményez egy permanens zavart.  

A folyamatos zavar pedig a CP2020 egyik legfõbb hangulati alapeleme. :D

A Cp szerintem egy kicsit "túl van zihálva" (mintha csak a vigyorgó pózõrökrõl szólna) a SR pedig kicsit túl van bonyolítva (rettenetesen szerteágazó sztori). Azonban sztem mindkettõ az elõnyére válik mindkét rendszernek, ha jobban megismerjük.  

Harc? Hát igen... Egy kedzõ SR csapat hamarabb fog túlélni egy tûzharcot, mint egy kezdõ Cp csapat. Ízlések és pofonok. Akik lehorgonyoztak az egyiknél, azok már nagyon ritkán váltanak.

Igaz nem sokat játszom CP-t és SR-t sem, azonban a kettõ között, mintha lenne valami éles különbség... ...de a leglényegesebb mindkettõben, ahogy a legtöbb világunkra mintázott szerepjáték világban, az elsõ benyomás - ahogy [b:3dad54f588]docker[/b:3dad54f588] is írta - és a megfelelõ háttér...  

Mesélõként egyébként a harcot tartom az egyik legutálatosabb résznek a játékokban, persze ennek is meg van a szépsége, azonban a harcot elkerülni és jól kijönni a helyzetbõl... ...az igen!

Az az érdekes, hogy ha valaki töbet játszik ezzel a játékkal akkkor ellenállhatatlan indíttatást érez arra, hogy elmélyedjen a kézifegyverek világában.  

Valamint az ember kezd arra rájönni, hogy mennyi szerepe van a stílusnak ebben a játékban. Elsõdleges a felllépés. És ezt én nem véltem fölfedezni egyetlen cyberpunk világban sem.  

Itt érdemes megvenni a ledivatosabb ruhadarabokat, és átvenni a legfrissebb szlenget mert anélkül csinálhatsz akármit. Ha csak egy légvédelmjui ágyúval felfegyverzett üresfejû kliséfigura vagy akkor egyszerûen csak kérdés nélkül pofán lõnek!  

Imádom ezt a fílínget!

valami ilyesmi :D

...aztán, ha tetszik akkor "maradsz".

én is így gondoltam, csak azért, hogy megismerjem a rendszert és a világot

Egy-egy kalandban én is benne lennék, de egy kampány már lehet, hogy nem férne meg a SR mellett.

Üdv punkok!  

Ez egy afféle bmv-punkok topic!  

Kezdeném is a dolgot:  

[b:7fa9fdfff2]Cyberpunk [/b:7fa9fdfff2]vs [b:7fa9fdfff2]Shadowrun[/b:7fa9fdfff2]. Ahogy mondtad, valóban nem szabad párhuzamot vonni a két game között. A [b:7fa9fdfff2]Cyberpunk [/b:7fa9fdfff2]kiberpunk, a [b:7fa9fdfff2]Shadowrun [/b:7fa9fdfff2]pedig valami teljesen új és egyedi a maga nemében. Tipikusan: ízlések és pofonok. Lehet, hogy én vagyok maradi, de nekem már túl világvége hangulata volt/van a CP-nek ([i:7fa9fdfff2]2020-at írunk és már kipusztultak a madarak, miközben tudunk mindenfélét klónozni ?[/i:7fa9fdfff2]), és rányomta a szlengre és a stílusra is a 90-es évek eleje a bélyegét. Sokak számára túl gyilkos ([i:7fa9fdfff2]ok, a SR-ban is el lehet patkolni seperc alatt, de ott azért több esélyed van; hiszen ez csak [b:7fa9fdfff2]játék[/b:7fa9fdfff2][/i:7fa9fdfff2]).  

Egyébként ([i:7fa9fdfff2]hogy egálban legyen a két rendszer[/i:7fa9fdfff2]) nagyon sokan játszanak SR-t úgy, hogy kiszedik belõle a mágiát meg az egyéb zavaró tényezõket. Pofonegyszerû a rendszere ([i:7fa9fdfff2]bár e tekintetben a CP is nagyon jó[/i:7fa9fdfff2]), ugyanakkor más a feeling.  

Ismeretség. Sajnos ez nem csak a CP-re, hanem nála sokkal nagyobb/híresebb/elismertebb ([i:7fa9fdfff2]bocsi [/i:7fa9fdfff2] ) játékok neve hallatán is döbbent arcokat lát az ember: pl. [b:7fa9fdfff2]Earthdawn [/b:7fa9fdfff2]([i:7fa9fdfff2]a SR testvére[/i:7fa9fdfff2]), [b:7fa9fdfff2]Call of Cthulhu [/b:7fa9fdfff2]([i:7fa9fdfff2]fel sem tudom sorolni az érdemeit...[/i:7fa9fdfff2]), Warhammer Fantasy ([i:7fa9fdfff2]lowfantasy rpg[/i:7fa9fdfff2]) és persze olyanok amikrõl még én sem hallottam...  

Ha minden igaz ([i:7fa9fdfff2]nem tudom igaz-e, vagy már meg is jelent[/i:7fa9fdfff2]), akkor jön a 3. kiadás ([i:7fa9fdfff2]vagy már jött[/i:7fa9fdfff2]), ahol átdolgozzák leginkább a történelmet, és eltolnak mindent kb. 2060-ra. Így azért [i:7fa9fdfff2]reálisabb [/i:7fa9fdfff2]lesz sok minden...  

Összességben kedvelem a CP-t, de kipróbálni igazán még sajnos nem volt alkalmam. Nagy hátrány, hogy a könyv csak nekem van meg + elég rossz a "kötése", ami meggátolja a sok kölcsönbe adást :(  

Üdv csumbák!  

Dexter voltam